open access: http://real-eod.mtak.hu/6004/1/Forgacs_2020.pdf
A szerző neve évtizedek óta közismert az orvostechnika oktatásában tevékenykedők számára, és jól ismert minden klinikai/kórházi mérnök számára. Munkássága e téren megkerülhetetlen, ezért tudományos igényességű, részletes feltárása a nemzeti emlékezet és tudománytörténet számára kiemelt jelentőségű.
Mi lehet a célja e munka a megjelenésének?
Az élettudományok terén közreműködő és érdeklődő részt vevők és kutatók számára megismertetni egy speciális határterületi tudomány, az orvostechnikai tudományok mibenlétének és oktatásának történetét elméleti megfontolások és számos példa bemutatása alapján.
Mitől újszerű ez a könyv és miért volt szükséges a széles szakmai nyilvánosságra hozatala?
Mert ilyen összeállítás az orvostechnikai oktatás történetéről még soha sem jelent meg és ez a könyv nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi orvostechnikai oktatás/képzés történetével is foglalkozik.
Mi a fő szempont az ismertanyag nyilvánosságra hozatalában?
Az írás első harmadában az „orvostechnika” és a „klinikai mérnökség” (angolul: „clinical enginering”) értelmezésével foglalkozik. Számos nemzetközi definíciót is idéz és elemez ennek során. Ezt mindenképpen tudományos színvonalon és számos nemzetközi forrás megadásával támogatja alá.
A mű ismerteti az orvostechnikai oktatás/képzés első megjelenését az 1960-as, 1970-es, 1980-as években, mind hazai, mind nemzetközi mértékben. Mindenképpen jelentős, hogy már 1933-ben, a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola (ma Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kara) jogelődjének tekintett technikum, illetve még korábban az úgynevezett „Magyar Királyi Állami Műszaki és Elektromosipari” Szakiskola tantervében szerepelt a „Villamos gyógyászati készülékek” elnevezésű tantárgy.
Ez azért is újszerű, mert korábban ilyen ismertetés nem jelent meg és félő, hogy felejtésbe merülnek olyan, nemzetközileg is elismert orvostechnikai oktatási/képzési kezdeményezések, mint például az ENSZ (UNIDO) támogatással létrehozott Medicor Továbbképző Központ („Medical Training Centre”) felépítése és működtetése.
A szerző rendkívül sokoldalúan foglalkozik az 1990-es évek orvostechnikai oktatásával/képzésével. Ezt rendkívül alaposan és sokoldalúan – számos nemzetközi példa megemlítésével – sorolja fel. Mindezek közül kiemelendő az, hogy három orvostechnikai képzés megemlítése részletesen, tantárgyakra bontva is megtörténik. Ezek közül két esetben (Patras és Giessen) saját, többszöri ottléte alapján leszűrt véleményét említi meg, míg a Londoni képzés esetében az ottani vezető, Colin Roberts professzorral folytatott személyes találkozói és beszélgetéseik alapján írta le az ottani képzés tematikáját.
A hazai orvostechnikai képzés/oktatás terén megemlíti az 1990-es években létrejött különböző kezdeményezéseket, illetve megavalósításokat. Ezek közül kiemelendő az 1992-ben megkezdődött „klinikai mérnöki” szakirányú továbbképzés az eredetileg Haynal Imre Orvostudományi, majd 2000 után a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán. A szerző ennek a képzésnek megalkotója, megszervezője, kivitelezője volt.
A szerző részletesen és pedagógiailag is alátámasztva sorolja fel a magyarországi helyszíneken (egyetemeken, más szervezésekben stb.) történő orvostechnikai oktatások/képzések meglétét. Ezek során tudományos igényességgel emeli ki azok szükségességét és eredményeit, rámutatva az ilyen oktatások/képzések sokoldalú megvalósítási lehetőségeire.
A kézirat nyelvezete közérthető, mind szakmai közönség, mind a laikus Olvasó számára. Így különösképpen ajánlott ez a kézirat az orvostechnikai oktatás/továbbképzés során tájékozódó oktatók, kutatók, kezdeményezők számára, de hozzájárul a magyarországi orvostechnikai oktatás alapjainak megismeréséhez is!
Az Irodalom jegyzék részletes és szabatos. A Szerző 111 tételben sorolja fel a témához tartozó irodalmat, amelyek mindegyike elérhető Magyarországon is és feltétlenül kiegészíti a fő téma megalapozását. Ezek a felsorolt cikkek, könyvek, jogszabályok bizonyítják a Szerző alapos felkészültségét és elmélyültségét a témát illetően, sőt a saját cikkeinek felsorolása is csak kiegészíti azt.
Dió Mihály PhD adjunktus
Semmelweis Egyetem
Egészségtudományi Kar
Képalkotó Diagnosztikai Analitikus és Orvostechnikai Tanszék
No comments:
Post a Comment